Roxfort - Kviddics pálya

Rose, Rose.. Hát sose tanulod meg a leckét? *suttogja, majd egy csípős átokkal megsuhintja Rosalie fitos kis orrát*
*leereszkedik a sötétből, a föld közelében lebegve köröz az egybegyűltek felett*
Tisztelt nézőink! Azért jöttünk ma ide, hogy megmutassuk az öntelt Rosalie Pryde kisasszonynak, hogy ő is csak egy a sok közül *-szónokol színpadiasan, majd Voldie villanó pillantását elkapva kacsint egyet*
Mi van, Ro, seprűt nem hoztál? Nem mondtam, hogy gurkókat is hozok? *-kérdi derűs, csevegő hangon, és 'véletlenül' megrázza a hóna alatt lévő faládát, amelyből fenyegető zörgés jön válaszul*
*hóna alatt ott simul a terelőütő is, a gurkó ütésének gondolatától is felborzolódik Chassy haja*

Voldie, tudod, hogy nekem soha nem elég az edzésből.. *kacsint a lányra, majd ismét Rosalie-hez fordul, és mély levegőt vesz, de még mielőtt kifújhatná, Zora közbelép. Chassy idegesen húzza fel vállait a hang hallatán, és a mondanivalótól sem lesz nyugodtabb.. De még mielőtt Zorára zúdíthatná a dühös monológot, Voldie megelőzi. Hálásan pislog barátnőjére, a jelzésre pálcájával párbajkész pozíciót vesz fel.*
Zora... *-kezdi megint, de aztán elnémul a meglepetéstől.*
Zora, te kacsintottál! *-bámul a lányra, majd Voldiera megerősítésért. Még mielőtt felocsúdhatna a meglepetésből, erős rántást érez, és leesik a seprűjéről.*
Rosalie Pryde! Azt hiszem, most párbajozni fogunk! *-bömböli, a visszhanggal mit sem törődve, majd seprűjét a pálya szélére hajítva, fájó térdét masszírozva Voldie mellé biceg. Egyelőre nem támad, túlságosan lefoglalja a térdében nyilalló fájdalom, de nem aggódik, látta ő már Voldie-t párbajozni..*

*Sóhajt* Nem azért siettem, Rosalie, hanem, mert együtt sokkal szórakoztatóbb elbánni a magadfajtákkal! Na meg gyakorlás teszi a mestert! És még Reed kisasszonyunk is burkoltan engedélyt adott... *elmosolyodik, bólint Chass felé, hogy látta a kacsintást*


*mérgesen nézi, ahogy Chassy lependerül a seprűről, még nézni is fáj*
*kissé aggódva odasúgja*
Térded remélem nem túl vészes?

Az enyém még mindig fáj a múlt vasárnapi párbajtól....

*megunja az ácsorgást fogja a pálcáját és megindul Rosalie fele*

Szerintem nem átok kell neked, hanem egy kis bűbáj. Ha jobb kedved lenne, lehet sokkal kellemesebb társaság lennél! *A vidító bűbáj már suhan is Rosalie felé és telibe találja*

*Sietősen elindul Voldie felé, de aztán megretten, annyira bizarr látvány a szeretettől fuldokló Rosalie..*
-Rosalie, ööö...*nem tudja mit mondjon*
*Riadtan tekint a pálya másik végébe, mikor meghallja Zora hangját, és Piton menetszélben csattogó talárjának hangját*
Basszuskulcs.. – suttogja, villámgyorsan felmérve a lehetőségeket – Kár, hogy nem hoztam magammal a terelőütőmet..
Mire észbekap, a tanárok a pályán vannak, Voldie-ék eltűnnek, ő ott marad egyedül a sötét sarokban.. Ahogy Zora pálcája közelít, magában imádkozik Csak ne találjon meg.. Csak ne találjon meg.. Léééégysziiiiii

*Irodájában masszív farkasölőfű-szag kering, mikor halk kopogás után belép Zora, és előadja a kis történetét*
*természetesen ellenszenves neki a lány, de közben hálás, amiért végre oka van megbüntetni a kis párost*
Chassy és Voldie.. jellemző - mormogja, majd magára ölti hosszú, fekete kabátját, és a pálya felé veszi az útját*
Ez az átkozott sötét.. - *mondja, majd pálcáját egy éles mozdulattal előrántva, a Lumos bűbáj segítségével a pálya nagy részét bevilágítja. De már késő.. Vagy csak a szeme káprázott, és a sötétben mozgó alakok tényleg csak a képzelet szüleményei? Zora átverte volna..?*
-Miss Reed.. - *kezdené nem épp barátságos hangvételben, ám a lány faképnél hagyja őt, és a pálya másik felébe indul*